Nem, nem, igen

Annyi minden képes egyszerre belemászni az ember gondolatába. Néha úgy érzem, szükségem lenne egy parányi titkárnőre. Valakire, aki képes a fejem legbelső kis zugában össze-vissza kavargó papírfecnikért a magasba ugrani, összegyűjteni, egy óriási kupacba rendezni, hogy aztán szép, lassan, egyenként haladhassak rajtuk végig.

Máskor, bevallom mostanában elég gyakran, szimplán csak jól esik. Csak átadom magam a saját belsőmnek. Csak hagyom, hogy az ezernyi gondolat végigszaladjon az agyamon. Hagyom, hogy futkorásszanak a fejemben a makacs kérdések, a gyönyörű emlékek, a kétségbeejtő és elbizonytalanító agyszülemények. Néha erre van szükségem. Néha kettesben kell lennem magammal. Magammal, és a gondolataimmal.

Aztán hogy mi sül ki mindebből, egyszer biztosan kiderül.