Szeretném

Ismét egy csodálatos könyv történetének fodrozódásába rejtettem az elmúlt napjaim énjét. Egy olyan világban jártam, ami más mint a mi, saját kis valóságunk. Egy elképesztő történetet éltem át. Szükségem volt rá. Szükségem van rá.

Talán kissé gyermeteg az a gondolatom, amely annyi rengetegszer jut az eszembe. Nem is egy gondola ez. Inkább gondolatok láncolata. De mégis, mind egy dologra összpontosulnak. Valamilyen értelemben szabadságként értelmezhető. Olyan szabadságként, ami a repüléssel értetendő. Szeretnék repülni tudni. Szeretném azt az érzést amelyet álmomban mindannyiszor éreztem már. Tudod, amikor elrugaszkodsz teljes erődből a talajtól, de nem húz vissza a gravitáció erős vaskeze. Van egy pillanat, egy röpke másodperc ami után könnyebb minden. Ami után egyszerűen képes vagy feljebb kerülni, képes vagy a levegő hihetetlen simaságában tollpihe könnyedségével suhanni. Ezek a kedvenc álmaim. Ilyenkor úgy érzem szabad vagyok. Mindig egyre fentebb és fentebb rugaszkodok, elhagyom az épületeket és a felettük lévő, háborítatlan és lehengerlő semmiben repülök. Szeretem ezt az érzést. Szeretném ezt az érzést.

Szeretném, ha minden így menne.