Őszi gondolatok

Úgy érzem, a blogolás korszakának fénykora teljes mértékben eltűnni látszik. Ezzel pedig nincsen semmi baj. Ez a kis szösszenet számomra sokkal inkább egy lelki naplóként értelmezhető. Egy olyan helyként, amely mindig nyitva áll előttem ha úgy érzem muszáj kiírnom magamból a gondolataimat. És ezt érzem most is.

Bevallom eddig nem tartozott a kedvenc évszakaim közé az ősz. De ez most valahogy más. Minden reggel élettel tele húzom fel a redőnyöm ablakát és várom hogy a gyönyörű őszi színek, a hűvös reggel átjárják a bensőmet. Egy ilyen elképesztő és csodálatos világban élhetek, amely szeretetével és erejével folyamatos nyugalmat és csodát áraszt. Szerencsésnek érzem magam, és hiszem, hogy vigyáznom kell erre. A rengeteg feszültség, a folyamatos aggodalom, a mindennapos pörgés mellett kell ez a néhány pillanat, amely melengetően feltölti a lelkem belső zugait. Ad egy kis erőt, újabb löketet, hogy igenis megéri, menni, csinálni, harcolni, mert mindenre képes vagyok. És néha jó, ha ezt tudatosítom magamban.